2014. július 17., csütörtök

3.rész - Túl szép, hogy ez igaz legyen rá...

Sziasztok!
Sajnálom a késést, de a héten elég sok dolgom volt, mivel
pénteken szülinapra vagyok hivatalos, na mindegy is. 
Remélem tetszeni fog a rész, tudom, hogy rövid lett, de csak ennyit 
terveztem, a következő hosszabb les, ígérem.
De arról fogalmam sincs, hogy mikor érkezik, de amint tudom
megírom. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat.
U.I. nézetek be a barátnőm blogjába is, megéri higgyetek nekem:
ITT.
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
------------------------------------------------------------------



  Zayn szemében akkora utálatot fedeztem fel, hogy örülnék, ha soha többet nem kéne vele találkozzak. Nem értem, hogy egy olyan szép és aranyos lány, mint Perrie - bár nem ismerem, de szerintem aranyos - hogy lehet együtt, egy olyan alakkal, mint Zayn. Olyanok, mint egy angyal és ördög, nem illenek össze, mégis azt látom, hogy szeretik egymást. De azt még nem értem most sem, hogy honnan tudták a nevem, hiszen senki sem említette előttük. 
  Miután ők elmentek a kávézó felébredt, megtelt emberekkel, így Vikinek nem volt még esélye beszélni nekem arról a híres történetről, amit annyira meg akar velem osztani. De várjunk csak?! Hiszen többes számban beszélt, ami azt jelenti, hogy nem csak Zyanről van szó, bár ezt már korábban is tisztáztam magamban, ugyanis szinte biztos vagyok benne, hogy Harryhez is köze van? De vajon csak ők ketten vannak? Nehezen tudom ezt elhinni. Emlékszem, hogy a gimiben is kisebb csoportok voltak, de sosem csak ketten. A legkisebb csoport is öt-hat tagból állt, kétlem, hogy ez máshogy lenne. 
  Mivel Viki nem engedett el, amíg nem beszél nekem róla, így én is besegítettem neki, mivel Dylan eltűnt és magára hagyta szegény lányt egy teli kávézóba. Igaz be kell vallanom, nagyon nehezen boldogultam, de mikor közöltem a vevőkkel, hogy alig pár órája kaptam meg az állást, kedvesen rám mosolyogtak, nem mint pár perccel ezelőtt Zayn. Viki éppen a rendeléseket vette fel, miközben én a pultnál álltam és próbáltam rájönni, hogy működik a pénztár, amikor az ajtó ismét jelzet, de már nem volt üres helyünk, ami azt jelenti, hogy vagy csak beugrott egy kávéért vagy szállításra kéri. Felkaptam a fejem, mikor meghallottam a közeledő lépteket és döbbenten néztem a vendégemre. Ezt nem hiszem el! Mit keres ő itt? Ez egy buta kérdés. - gondolkodom el. A kávézó szabad hely bárki bejöhet, ő miért lenne kivétel?! Amint észrevett mosolyra húzta száját, minek következtébe megjelentek a gödröcskéi. Egy ilyen srácnak, mint ő vétek volt ilyen csodaszép arcot adni.
  - Mit adhatok? - kérdem az arcomra erőltetett mosollyal.
  - Mi ez a komoly arc, cica? - vigyorog rám. - Hiszen ismersz, nem kell úgy kezelned, mint egy vadidegent. - vissza kell magam fogjam, hogy ne kezdjem el vele kiabálni, hogy már megint így nevez.
  - Nem vagyok cica! - sziszegem, szemforgatva. - Ismerlek? - nevetek fel  gúnyosan. - Ez nem igaz és különben is úgy kezellek, ahogy akarlak. Szóval mit szeretnél?
  - Sok mindent szeretnék, tőled. - nyalja meg az alsó ajkát, mire én egy grimaszt vágok. - De itt nem lehet, de te is tudod, ami késik nem múlik. - kacsint rám. 
  - Undorító vagy. - jelentem ki. - Szóval elmondanád végre mit parancsolsz? - kérdem ismét, mire ő kuncogni kezd.
  - Téged, tejszínhabbal és eperrel. - hajol közelebb hozzám, én pedig hátrálok és hálát adok az égnek, hogy itt a pult közöttünk. - Egy fekete kávét. - kuncog. Morogva elkészítem a rendelését, majd az orra alá tolom. - Köszi, cica. - veszi el, majd miután fizetett távozik.
  Mekkora egy bunkó fiú. Engem eperrel?! Azt soha az életben nem fogja elérni, max az álmaiban, de ha rajtam múlik akkor még ott sem. Viki jelenik meg hírtelen mellettem. Az arcáról félelmet és aggódást lehet leolvasni, mi történt, amíg nem figyeltem oda?
  - Te... te... - dadogja, mire bólintok. Mi van velem? - Te most tényleg Harry Stylesal beszéltél? - nyögi ki nagy nehezen.
  Kérdőn néztem rá, nem értem, hogy miért ijedt meg ennyire?! Úgy csinál, mintha egy szellemmel beszéltem volna az előbb nem pedig egy élő teremtménnyel. Ahogy néztem kezdtem megijedni tőle, sápadt lett és szinte már láttam rajta, hogy mindjárt összeesik, ha nem ül le. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és Dylan lépett be rajta.
  - Helló. - köszöntött mikor mellénk ért. - Vele meg mi történt? - kérdezte Vikire mutatva.
  - Nem tudom, Harryvel beszéltem mire ő ilyen lett. - mondom aggódóan. - Le kell őt ültetni, különben mindjárt rosszul lesz. - nézek rá.
  - Rendben vigyük be az irodámba, ott leültetjük és amíg jobban nem lesz, addig én tartom a frontot, te pedig maradj vele, mert szerintem szeretne neked valamit mondani. - bólintottam.
  Dylan átkarolta a derekát, majd vezetni kezdte én pedig szorosan a nyomukba voltam. Beléptünk egy kisebb szobába, ahol Vikit leültette a kanapéra, én pedig mellé ültem és megérintettem a karját.
  - Jól vagy? - kérdeztem. Megrázta a fejét, majd nyelt egyet és rám nézet.
  - Miért beszéltél vele? - kérdezte halkan.
  - Csak rendelni akart, meg kötekedni velem. - morogtam az orrom alatt.
  - Te tényleg nem tudod ki is ő vagyis ők, igaz? - kérdezte, mire én megráztam a fejem. Mégis honnan kéne tudjam alig vagyok itt 24 órája.
  - Nem, de most már nagyon szeretném megtudni, hogy miért reagáltál így mikor megláttad? - sóhajtom. - Szóval meséld el, amit már annyira szeretnél. - bólintott, majd elkezdett mesélni.
  - Amikor idejöttem, engem is megállított és beszélgetni akart velem, talán többet is, de természetesen én nem adtam neki esélyt. A diákok, akik láttak vele mind furán néztek rám, mintha egyenesen a halálba sétálnék. Nem értettem, hogy mi van így odamentem az egyik lányhoz és rákérdeztem. - motyogja. - Örülnék ha nem tettem volna, de túl kíváncsi voltam. Távol kell magad tartanod tőlük, Kelly, nem kerülhetsz a közelükbe. - néz mélyen a szemembe. - Harry egy bandának a vezére, ahol rajta kívül még másik négy tag van, de ő a vezető és egyben a legveszélyesebb is. - bólintottam. - A legjobb haverja Louis, akiről azt hallottam, hogy ő a leggyengébb, neki csak a kinézete félelmetes, de igazából egy kedves és aranyos fickó, amit nehezen tudok elképzelni, de igazából nem is érdekel, mivel én a közelükbe sem akarok menni. Utána ott van Niall, aki szintén olyan, mint Louis. Rémisztő külső, gyengéd lélek. Ők ketten még nem keveredtek bajba, ellentétben Liamel és Zaynel. Liam már sokszor verekedett, amiért már nem egyszer akarták őt kicsapni, de valami miatt sosem tették meg. Elvileg a barátnője, azért szakított vele, mert verte őt, bár ezt nem lehet bizonyítani... Zayn, akivel már te is találkoztál, hát ő egy utálatos barom. Sokszor fordul meg itt a barátnőjével, aki fogalmam sincs, hogy tudja őt elviselni, hiszen nem is hasonlítanak. Undok, basáskodó természete van, azt hiszi, hogy ő a legjobb, akire mindenki hallgat és hát ez így is van, mivel félnek tőle. Sok bunyóban volt már rész és ezért senki sem mer vele kezdeni, amolyan magának való személyiség. És legutoljára hagytam Harryt. Ő már a harmadik évét kellett volna elkezdje, ahogy a többiek is, de a múlt évet kihagyta valamilyen oknál fogva így csak másodéves. Senki sem tudja, hogy miért lépett le, még az igazgató sem, bár valamit biztosan mondott neki, hiszen visszavették. Harrynek a tudomásaim szerint szinte az egész egyetem megvolt, mindenkit ágyba akar vinni és természetesen mindenkit megkap. Legtöbben annak ellenére, hogy tudják milyen veszélyes is ágyba bújnak vele, hiszen valljuk be jól néz ki. De vannak akik csak azért egyeznek bele, mivel megfenyegeti őket. Néhányukkal ki is kezd, talán egy két hétig maga mellett tartja őket utána pedig, mintha egy rongy lenne, eldobja maga mellől őket.Voltak már problémái a droggal és a piával is, nem egy verekedésbe keveredett... imádja ha a lányok minden szó nélkül szétnyitják neki lábukat, amit ő ki is használ, mit sem törődve azzal, hogy hány lány szívét töri össze. Harry és bandája félelmetes, még  tanárok sem mernek nekik beszólni, minden tárgyból átengedik őket még akkor is, ha ezt nem érdemlik meg... Kérlek tartsd magad távol tőlük, de legfőbbképpen Harrytől.
  Gondolkozás nélkül bólintottam, bár igazából még el sem jutott az agyamig a sok infót. Csak annyi maradt meg eddig, hogy veszélyesek és távol kell magam tartsam tőlük, de ez elég nehéz lesz mivel Harry a lakótársam és ha akarom, ha nem vele kell töltsem azon időm részét, amíg a szobámban vagyok és ő is ott tartózkodik.
  - Rendben. - sóhajtom. - Most még nem igazán fogtam fel, hogy mit mondtál, de adj pár órát és már nem leszek ilyen nyugodt. 
  - De kérlek fogadd meg a tanácsom és tartsd magad távol tőlük. - bólintottam.
  - Nem fogok a közelükbe kerülni. - nyugtatom meg, bár ennek az esélye nulla és ezt pontosan tudtam.
  Észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő, mire kiértünk Dylan már be is zárta a kávézót, majd azt mondta, hogy nyugodtan menjünk vissza, mert neki van még egy kis dolga. Elindultunk Vikivel, eleinte csendben mentünk, utána pedig beszélgetni kezdtünk az óráinkról és a következő buliról, ahová muszáj elmennem. Örülök, hogy hozta fel többet az előbbi beszélgetésünket. A lépcsőnél elbúcsúztunk, majd elindultam a szobám felé, amin már nem fogok olyan nyugodtan belépni, mint eddig tettem, mivel lassan kezdi feldolgozni az agyam a történteket, hogy ki is a szobatársam valójában.

1 megjegyzés: