7.rész - Töri óra

  A francia hamar eltelt, miközben kezdtem megismerni Perriet. Igazam volt, ő egy nagyon kedves és aranyos lány, de még mindig nem értem, hogy miért van egy olyan fiú mellett, aki neki teljesen az ellentéte. Biztos vagyok benne, hogy találna sokkal jobbat, mit lát Zayn-ben, ami miatt mellette marad?!

  - Nyugodtan tedd fel a kérdést, mert látom, hogy ott motoszkál benned - mosolyog rám, amint kiérünk a teremből. 

  - Én nem is... - motyogom zavartan, de rájövök, hogy nem tudok neki hazudni, mivel felismeri.

  - Az érdekel, hogy egy olyan lány, mint én miért van Zaynnel? - kérdez rá, mire én sóhajtva bólintok. - Tudom, hogy te csak azt látod benne, hogy durva és arrogáns, de nem az - rázza meg a fejét. - A szívem mélyén nagyon is kedves és törődő, csak ezt az énjét szinte senki sem ismeri.

  - Sajnálom, hogy ezt mondom, de én ezt képtelen vagyok elhinni róla - suttogom. - Lehet, hogy igazad van, hiszen gondolom nem hiába vagy vele, de attól nekem ezt még nehezemre esik elhinni.

  - Te mit érzel Harry közelében? - kérdi hirtelen, mire nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Tudna valamit, amiről senki sem tud? - Tudom, hogy veled osztozik a szobáján - suttogja, hogy csak én halljam. - Tudod, a bandájából mindenki tudja - vonja meg a vállát.

  - Oké... - mondom zavartan. - Nem akartam, hogy erről bárki tudomást szerezzen, mielőtt letelne a félév, de bízom benne, hogy másoknak nem is sikerül kideríteniük. Miért kérdezted, hogy mit érzek a közelében? - ráncolom a homlokom. - De erre a legegyszerűbb válasz a félelem. 

  - Gondolom hiába mondanám neked azt, hogy nem kell tőle tartanod, mert úgysem hinnéd el, pedig így van. Tudod, a külső nem mindig olyan, mint a belső. Mindennek megvan a maga oka, ahogy neki is, hogy ilyen lett. Szándékosan sosem ártana senkinek, de vannak pillanatai, amikor kitörik és olyankor jobb nem a közelében lenni. 

  - Már volt szerencsém megismerni - morgom. 

  - Sajnálom - mosolyog rám szomorúan. - De hidd el, hogy nem olyan rossz ő. Ha megismered őt, akkor rájössz, hogy ellentettje annak a személynek, amit gondoltál.

  Lehet, hogy igaza van, de valamiért nekem ezt akkor is nehezemre esik elhinni. Vannak gyengébb pillanatai, de attól még ő, ő marad. Elbúcsúzom Perrietől, majd elindulok a töri terem irányába. Bízom benne, hogy nem tévedek el és jól követem Perrie magyarázatát. Útközben azon gondolkodom, hogy kik lesznek vajon ezen az órán. Tudom, hogy Vik és Dy itt lesz, de rajtuk kívül még kicsoda... Harry azt mondta, hogy nem egy közös óránk van, mi van akkor, ha pont ez is közös. Nem akarom, hogy Viki jobban kiakadjon rám, mint most, mert abban biztos vagyok, hogy Harry beszélni fog velem, ha itt lesz. De mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljem még akkor is, ha ez lehetetlennek bizonyul. Nem engedhetem, hogy a közelembe férkőzzön, mert ő nem olyan srác, akire nekem szükségem van.
  - Ígérd meg nekem, hogy távol maradsz tőle - pillant rám Viki, amint leülök mellé. - Ő is itt lesz és ahogy látom nagyon rád van kattanva, de kérlek, a te érdekedben maradj távol tőle.
  - Megpróbálom - motyogom - de ez nem olyan egyszerű, ha közös a szobánk - amint ajkaim elhagyták a szavak, azonnal a számra csapok. Na ezt biztosan nem kellett volna, a francba is. Viki szemei nagyra nyílnak és ijedten néz rám. - Én...
  - Te most azt mondtad, hogy közösek a szobáitok? - nyögi ki aggódó hangon. - Mármint egy szobában vagy Harryvel? - vonja fel a szemöldökét.
  - A francba, ezt nem akartam elmondani - túrok a hajamba. - Igen vele vagyok egy szobába, de csak azért, mert valami félreértés történt a papírokkal én pedig nem néztem át, amikor valamelyik nap megkaptam őket, mert csak az érdekelt, hogy felvettek. De jól vagyok, kibírom ezt a félévet és utána új szobatárst kérek.
  - Ha nem szeretsz bele - suttogja, mire kíváncsian pillantok a szemébe. - Tudod, aki sok időt tölt vele, az megkedveli. Nem számít, hogy milyen a természete, hiszen jól néz ki és képes egy olyan énjét is mutatni amiről azt hiszed, hogy az igazi, de közben kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Ne ess bele, kérlek, mert ezzel csak magadnak ártasz.
  - Ne mondj ilyen hülyeséget, nem fogok beleesni - rázom meg a fejem.
  - Mármint nem fogsz belém esni? - szólal meg mellőlem egy szórakozott hang, mire egyből az irányába fordulok. Harry mosolyog rám, én pedig érzem, ahogy pirosodni kezd a bőröm. Nem lehet igaz. - Nem adok neked egy hónapnál többet és belém szeretsz - kacsint rám.
  - Nem, nem fogok! - vágom rá, mire ő nevetve foglal helyet mellettem. - Miért ülsz ide? - kérdem halkan.
  - Mert, megtehetem - vonja meg a vállát. - Csak az előbbi témára visszatérve, mondtam, hogy kevesebb, mint egy hónap és már másképp látod majd a dolgokat. Ismerem a hozzád hasonló lányokat. Nektek bejönnek a rosszfiúk, én pedig pontosan közéjük tartozom. Olyan világot mutathatok meg neked, amiről csak hallottál vagy filmekben láttál, de én átéltethetem veled.
  - Mi lenne, ha a saját dolgoddal foglalkoznál Styles - fordul felé Dylan, mire Harry rákapja a tekintetét.
  - Mi lenne, ha nem szólnál bele mások dolgába? - vonja fel a szemöldökét. - Semmi közöd, ahhoz amit teszek.
  - Nem, igazad van, tényleg nincs, de egy percig sem fogom hagyni, hogy az ő életét is tönkreted, mint a hugomét - vágja rá.
  - A hugod mindent csak magának köszönhet. Én nem ígértem neki semmit és ő ezt pontosan tudta, nem foglalkozott vele, így nem én vagyok a felelős a hülyeségei miatt - vonja meg a vállát.
  - Csak a te hibád, hogy már nem lehet itt! - emeli feljebb a hangját. - Csak a tied!
  - Dy, nyugodj meg - próbálja őt lecsillapítani Viki.
  Nem sokat sikerült kivennem az előbbi kisebb vitából, de ahogy látom nem valami szép a kapcsolatuk. Valamiért úgy érzem, hogy Harry és Dylan huga összejöttek, bár szerintem ezt csak a lány gondolta így, Harry csak játszadozott vele és Dylan szavaiból, pedig az jön le, hogy a lány meghalt. Vajon mi történt vele? És Dylan miért érzi Harryt felelősnek érte?
  - Ne ráncold így a homlokod, mert megmarad - köpi felém a szavakat Harry. - És mielőtt még feltennéd a kérdést, semmi közöm Sophie halálához - szögezi le, majd fordul előre és kezdi el bámulni a táblát.
  Új szobát akarok, ebben már teljesen biztos vagyok. Nem maradhatok vele egyben, nem bírnám ki. És amilyen tapasztalatlan vagyok a végén még igaza lenne, amit nem olyan rég mondott. Nem akarok iránta semmit sem érezni. Sem félelmet, de szeretett vagy bármi hasonlót még annyira sem. El akarom kerülni, meg kell tőle szabadulnom.
  Az óra hamar elrepült, a tanár szavaira nem is figyeltem, ami ebben a pillanatban nem is igazán érdekel, bár azt tudom, hogy még nem vettünk fel semmilyen anyagot és ennek örülök, mert a töri olyan tárgyak közé tartozik, amire szívesen odafigyelek, mert érdekel. De ebben a percben sokkal inkább az érdekel, hogy szabadulhatok meg Harrytől, aki a frászt hozza rám, minden nap elteltével egyre jobban. Mik fognak még kiderülni róla, amivel eléri, hogy teljesen másképp nézzek rá?
  Örülök, amikor Harry az óra végét jelző csengőnél gyorsan feláll, majd kiviharzik. Semmi kedvem sem lett volna hozzá. Tekintetem a mellettem álló két személyre vezetem. Dylan még mindig tiszta feszült, Vik hiába próbálja megnyugtatni nem igazán sikerül neki.
  - Én meg fogom ölni - morogja az orra alatt.
  - Ezt már megbeszéltük Dy, ne légy hülye jó? - sóhajt fel Viki. - Semmi értelme. Senki sem akarja, hogy ezt tedd!
  - Pedig rengeteg lánynak tennék vele szívességet, még neked is - néz rám. - Ne dőlj be neki Kelly, kérlek ne figyel arra mikor kedves, soha ne bízz meg benne, mert tönkretesz és a halálig tapos.
  - Sajnálom - motyogom halkan. Úgy érzem, hogy ez az egész az én hibám, hiszen Harry hozzám beszélt, Dylan pedig csak visszaszólt, amiből persze egyből vita keletkezett.
  - Ez nem a te hibád Kelly - rázza meg a fejét. - Akkor is megtettem volna, ha mással szórakozik. Senki sem érdemli meg, hogy miatta szenvedjen. Ő egy senki, mindennek az ellenére is. Amit kapott az élettől azt mind meg is érdemelte.
  - Dy, azért ez sem igaz. Lehet, hogy nem ő a legjobb ember a földön, de azért senki sem érdemel semmilyen rosszat, nem tudhatjuk, hogy pontosan mi történt vele... ezzel kérlek ne szórakozz.
  - Jó, bocs, de nagyon felhúzott, most viszont szerintem jobb ha megyek. Később találkozunk - halad el mellettünk.
  - Ne figyelj rá Kelly - sóhajt fel Viki. - Abban igaza van, hogy távol kell magad tartanod tőle, de ha egy szobában éltek az úgy nehéz lesz. Ha nem lenne szobatársam akkor azt mondanám, gyere oda, de már nem lehet. Viszont azt sem szeretném, hogy vele élj egy fél évet. Az igazgatóhoz pedig hiába mennél, mivel Harry apjának a testvére és valamiért azt érzem, hogy nem a papírok keveredtek itt el, hanem ez ki volt tervelve, de az is lehet, hogy tévedek ne is figyelj rám - rázza meg a fejét. - De most ne is erről beszéljünk, hanem a pénteki buliról, amire biztosan magammal rángatlak. Nem hiszem el még most sem, hogy eddig sosem voltál ilyen helyeken, hol éltél te?
  - Mint már mondtam neked, a szabadidőm tanulással töltöttem, nem pedig bulizással vagy pasizással.
  - Akkor itt az ideje, hogy mindkettőt bepótold! - csapja össze a tenyereit. - Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod és nem foglak tudni elrángatni a bulikról, ha egyszer belejössz.
  - Hát én ezt nem gondolom pont így, de legyen - nevetek fel. - Minden kiderül pénteken.