2015. június 26., péntek

8.rész - Autókázás


  Az elmúlt napok kiszívták belőlem az életet. Nem pont így képzeltem az egyetemi éveimet, egyáltalán nem. Az összes órán, amit úgy vettem fel, hogy imádni fogok és boldoggá fognak tenni, egyáltalán nem így van. Alig várom, hogy szabaduljak róluk. A menekülésemnek az oka igazán egyszerű, mindegyiken ott van Harry. Csak azt nem értem, hogy a francba lehet ott, ha ő felettem van?! Direkt csinálja? Nem lepődnék meg rajta, de lassan kezd az agyamra menni a véletlen érintéseivel és dumálásával. Szeretnék figyelni, de nem megy, mert inkább az érdekel, hogy miért bámul, hogy mit lát bennem, hiszen nem vagyok nagy szám. A tanulás számomra az első, lehet, hogy lazább vagyok, mióta bekerültem, de attól még mindig az vagyok, aki voltam. Harry pedig képtelen felfogni, hogy nem érdekel. Szerintem a fejébe vettem, hogy igenis el fog engem csábítani vagy valami, pedig ha ez rajtam múlik, biztosan nem fog megtörténni. De nem elég, hogy az órán ott van velem és direkt mellettem foglal helyet, sokkal több időt tölt a szobában is. Pontosan tudja, hogy az agyamra megy vele, de nem érdekli, én pedig már hozzászoktam. Igazából nem, de megtanultam figyelmen kívül hagyni és nem törődni vele, hogy folyamatosan bámul, még akkor sem, ha szeretném leordítani a fejét.
  - Hová készülsz? - kérdi péntek délután, amikor a szekrényemhez lépek és kinyitom azt. Figyelmen kívül hagyom a kérdését, mire morogva teszi fel újból. - Hová készülsz? - továbbra sem adok választ, csak felsóhajtok. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel csak magamnak teszek rosszat, mert utálja, ha ez csinálják vele, de én meg azt utálom, ha folyamatosan faggatnak. - Kelly, nem kérdem meg újra.
  - Én meg nem vagyok köteles válaszolni! - pillantok hátra szúrós tekintettel, mire felmordul, majd felém kezd lépkedni. Megdermedek, amint észreveszem a szemeiben lévő csillogást. - A buliba megyek - vágom hozzá gyorsan, mire megáll, majd pimasz mosoly terül szét az arcán.
  - Szóval te is jössz? Nem gondoltam volna, de tudod mit alig várom - nevet fel. - Azt hiszem lesz egy közös esténk és kétlem, hogy ott olyan nyugodtan le tudsz majd koptatni, ahogy itt próbálod - kacsint rám, majd sarkon fordul is kimegy a szobából. 
  Ő is ott lesz, még szép, hogy ott lesz, miért ne lenne?! Ebben a pillanatban semmit sem szeretnék jobban, mint lemondani az egészet, de megígértem Vikinek. Nem akarom, hogy indokolnom kelljen a válaszom, mert akkor semmi jó nem sül majd ki. Azt sem lett volna szabad megtudnia, hogy Harry a szobatársam, de már semmin sem tudok változtatni. Aggódni fog értem, ezt már előre tudom és hát oka is van. Ez sosem volt normális, hiszen én nem jelöltem be az olyan bentlakást, ami közös, mégis de kerültem egy csere miatt. 
  De ezzel most nincs időm foglalkozni, hiszen változtatni úgysem tudok rajta és készülnöm kell, mert Dylan két óra múlva itt lesz és nem akarom, hogy várnia kelljen rám. Egy szürke szakadt nadrágot húztam elő a szekrényemből és egy szimpla fekete kicsit bővebb pólót. Kezeimbe kapva a dolgokat rohanok a fürdőbe, majd támasztom ki az ajtót a székkel. Lehet, hogy nincs a szobában nem nem is szeretném, hogy rám nyisson, ha visszajönne. Egy gyors zuhany után felöltözve állok a tükör előtt, vizes hajjal. A lehető leggyorsabban megszárítom, majd felteszek egy halvány sminket, ám a ajkaimat vörös rúzzsal húzom ki. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba viszem, de sokkal jobban örülök, ha az ajkam nézik, mint más testrészem. 
  - Mi a franc van ezzel az ajtóval? - kezdi el rángatni a kilincset gondolom Harry. 
  - Várj egy percet - kiáltom ki.
  - Mi a fenét csinálsz ott bent és hogy a francba zártad be az ajtót?
  - Kitámasztottam a székkel - nyitom ki az ajtót, majd nézek a szemébe, ám az ő tekintete megakadt az ajkamon. - Megtennéd, hogy ezt abbahagyod - motyogom.
  - Vörös?! - csodálkozik el. - Miért vörös?
  - Mert tetszik? - kérdem halkan. - De most mennek kell, Dylan már biztosan itt van.
  - Várj - kapja el a karom, amint el akarok mellette haladni. - Majd én elviszlek - jelenti ki.
  - Arra semmi szükség - motyogom. Nem akarom, hogy ő vigyen el, a lehető legtávolabb akarok tőle lenni, semmiképpen nem ülhetek be egy kocsiba vele. - Már van fuvaron, de azért köszi...
  - Kelly, én ezt nem kérdeztem - rázza meg a fejét. - Én foglak elvinni, szóval szólj Vikinek és a többi barátodnak, hogy ott találkoztok. Ne akarj ellenszegülni nekem, mert mindketten tisztában vagyunk vele, hogy annak nem lesz jó vége.
  - Oké - suttogom. 
  Elégedett vigyor terül szét az arcán, én pedig remegve ülök le az ágyra. Mi a fenébe mentem bele? Egyáltalán miért vert olyan gyorsan a szívem, amikor az ajkam bámulta? Mi bajom nekem? Tisztára úgy viselkedem a közelébe, mint egy kamasz, aki nem képes parancsolni a hormonjainak. Oké, vonzódom hozzá, hiszen csak rá kell nézni, de miért éreztem azt, hogy meg akarom csókolni, amikor az ajkam bámulta. Lassan a kezeimbe temetem az arcom, próbálva kitisztítani a gondolataim, de nem megy. 
  - Térj már észhez Kelly - suttogom a földet bámulva. Gyorsan bepötyögöm Dylannek, hogy majd a buliban találkozunk és ne kérdezzen semmit, mert ott majd elmondom és visszacsúsztatom a zsebembe a telefont. Csak reménykedni tudok benne, hogy közel van a hely, mert fogalmam sincs, hogy mennyi ideig bírom majd elviselni Harry társaságát.
  - Indulhatunk? - kérdi az ajtókeretnek dőlve. - Nem foglak megenni... még.
  Nem válaszolok, mégis mit mondhatnék neki. Mindketten jobban járunk, ha befogom és az úton is csendben maradok, mert így biztosan nem kerülök bajba. Csendben sétálunk egymás mellett, miközben magamon érzem a kíváncsi tekinteteket, amitől persze rögtön lángolni kezd az arcom. Bele sem akarok gondolni, hogy ki mit gondol rólam ebben a pillanatban. 
  Követem Harry lépteit, míg el nem érünk egy fekete Range Roverhez. Szemeim nagyra nyílnak, hiszen tisztában vagyok ebben a kocsinak az árával, de nem teszek semmilyen megjegyzést bármennyire is szeretnék. Egy biccentéssel köszönöm meg neki, hogy kinyitotta nekem az ajtót, majd ülök be, miközben ő megkerüli és bevágódik a kormány mögé. 
  - Végig így fogsz viselkedni? - teszi a tenyerét a combomra, mire egyből oda kapom a kezem. - Nem bántalak, ígérem - suttogja, miközben megszorítja a bőröm.
  - Akkor ne tedd - dőlök hátra. - És megtennéd, hogy elveszed a kezed a lábamról?
  - Nem - jelenti ki. - Valahová tennem kell és szerintem ott nagyon jó helyen van - hallom a hangján, hogy mosolyog - bár biztosan találnék neki jobb helyet is, de azt te már kevésbé viselnéd el. Egész úton így fogsz viselkedni? - kérdi újból.
  - Nem tudom, hogy kéne viselkednem. Tudod, nem gyakran teszek ilyet, főképpen nem ismeretlenekkel.
  - Azt hittem ezt már megbeszéltük, nem vagyunk ismeretlenek, ismerősök vagyunk. Én pedig szeretnék rólad többet megtudni, bár arra még nem jöttem rá, hogy veszlek erre rá.
  - Sehogy, mert én éppen eleget tudok rólad - csúszik ki a számon, mielőtt még megállíthatnám magam. Érzem, hogy a tenyere megfeszül rajtam, majd morogva gyorsít, mire a pulzusom az egekbe szökik. Utálom a gyorsaságot. - Kérlek lassíts - kérlelem halkan, de mint aki meg sem hallja, amit kértem tőle veszi még gyorsabbra. - Harry kérlek lassíts... kérlek - teszem a kezem az övére, mire bevágja a féket, majd lehúzódik az út szélére.
  - Jól vagy? - fordul felém, szikrázó szemekkel.
  - Nem - mondom zavartan. Nem vagyok jól, sosem voltam jól, ha gyorsan hajtottak. Azok után nem. Miután egy embernek balesete volt a gyorsaság miatt, sosem tudja megszokni utána. Igaz semmi bajunk sem lett, de attól még átéltem és soha többet nem áll szándékomban azért aggódni, hogy valakit elveszíthetek. 
  - Mi történt? - fordul teljesen felém. - Miért félsz a gyorsaságtól? - helyezi az állam alá az ujját, majd emeli fel. Kíváncsian néz rám, mintha az előbb érzékelt dühe egyből elpárolgott volna.
  - Csak nem szeretem - sütöm le a szemem. - Megrémiszt.
  - Sajnálom - mondja halkan, majd simít végig az arcomon. - Nem akartalak megijeszteni, de utálom nagyon utálom, ha valaki hazugsággal tömi az emberek fejét. Senki sem ismer engem, még a barátaim sem, akkor a többiek, hogy ismernének?
  - Elég rád nézni és figyelni miket művelsz és az embernek leesik néhány dolog...
  - Engem ismerj meg, ne pedig mások szavaiból. Ha tudni szeretnél valamit, akkor kérdezz, ne kérdezz rá másoknál, engem kérdezz meg.
  - Nem akarlak megismerni - ismételem meg korábbi kijelentésem.
  Hatalmasat sóhajtva veszi el a kezét rólam, majd indítja be újból a kocsit és hajt tovább. Tudom, hogy ezzel ismét magamra haragítom, ami nem volt jó döntés, hiszen egy buliba készülök, ahol rengeteg pia lesz, ő pedig nem olyan fiúnak tűnik, aki nem szokott inni. Semmi kedvem vele találkozni, mikor teljesen kiüti majd magát. Még józanon is kiráz tőle a hideg, hát akkor részegen?
  - Megékeztünk! - jelenti ki, majd hagyja el a kocsit. - Igyekezz! - kiált be mielőtt jól bevágná az ajtót. Sietve szállok ki, mielőtt még ennél jobban is felhúznám őt.
  - Kelly - hallok meg egy kedves hangot a hátam mögül, mire egyből oda kapom a fejem és Louissal találom szembe magam.
  - Szia - köszöntöm halkan - vagyis sziasztok - javítom ki magam, amint megpillantom a többieket is. Jó alaposan végigmérnek, majd Harryre irányul a tekintetük. Látom, hogy Louis érzi a köztük levő feszültséget, de szerintem nem csak ő. - Én megyek, sziasztok - fordulok sarkon majd indulok el a ház felé.
  - Mi a fenét csináltál már megint? - kérdi Louis.
  - Semmit! - csattan fel Harry.
  A további beszélgetést szerencsére már nem hallom, mert a házból kiszűrődő zene elnyomja. Tekintetemmel Vikit és Dylant keresem, bízom benne, hogy megvártak valahol kint és nem kell egyedül bemennem arra a helyre. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amint megpillantom őket, majd indulok el az irányukba. Egy biztos ezzel az estével kapcsolatban, nem fogom elfelejteni egyhamar vagyis ezt érzem.

8 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nagyon jó. Már annyira vártam mi lesz a buliban és úgy tűnik még várnom kell rá. :) Léccí siess a kövivel mert már nagyon érdekel. :)
    Virág★

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy tetszik, ígérem a mai nap végére, már olvashatod is!

      Evelyne xx.

      Törlés
  2. Zaklasalak itt is? :D
    Szerintem már kezdek az idegeidre menni:D
    Jó khm nagyon tetszik ez a blogod is. Harry olyan bizarr az a sok titok érdekessé teszi őt. Kelly szimpatikus remélem hamar mehkedveli Harryt. Nagyon várom a kövit!
    Puszi Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem zaklatás, de ha te annak tartod, akkor nagyon örülök, hogy zaklatsz! xD
      Örülök, hogy tetszik! Gondolom, te nem olvastad az első változatát. Ott már egy csomó minden kiderült, de biztosíthatlak róla, hogy ez jobb lesz. Vagyis nagyon remélem.
      Hamarosan olvashatod!

      Evelyne xx.

      Törlés
  3. Még mindig imádom a blogot! *-*

    VálaszTörlés
  4. Imádom, végre egy olyan történet ami rosszfiús és kicsit durva. Nagyon tetszik, ahogy húzzák egymás agyát remélem ez nem hagyják abba!!
    Folytasd létszíves minél hamarabb, és ne hagyj minket kételyek között!!
    Siess a kövivel gyorsan!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik! Az nem fog elmaradni, megnyugodhatsz!
      Hamarosan érkezik a rész!

      Evelyne xx.

      Törlés