2015. július 21., kedd

11.rész - Párváltás


  Szerintem nekem elment a józan eszem, amikor engedtem, hogy Perrie rábeszéljen erre a ruhára. Igazából nem is a ruhával van a gond, mivel gyönyörű, hanem azzal, ahogy rajtam áll. Alig takar valamit. Na jó ez enyhe túlzás, hiszen tökéletesen eltakarja azokat a részeket, amik nem szabad látszodjanak, de a testem többi részét csak egy átlátszó fekete anyag takarja. Nagyon szeretném azt mondani, hogy Perrie beszélt rá, de engem sem kellett annyit győzködni, hogy vegyem meg, hiszen már első látásra beleszerettem. Amint észrevettem, tudtam, hogy ez lesz a ruhám, viszont van egy probléma. Csak akkor gondoltam bele, hogy hová veszem fel, amikor már megvettem. Mindenki engem fog bámulni és ettől előre félek. Sosem voltam olyan lány, aki szerette ha figyelik minden mozdulatát, de előre látom, hogy ebben a ruhában sokan nem veszik majd le rólam a szemüket. 
  - Én így ki nem megyek - motyogom a tükör előtt állva. 
  Teljesen kész vagyok, már csak Louist várom, hogy megérkezzen. Mivel még van negyed órám az érkezéséig már harmadszorra fordul meg a fejemben, hogy egy másik ruhát választok, mielőtt nevetségessé tenném magam az egész egyetem előtt. De az a baj, hogy mindig a másik hang nyer a fejemben, aki azt suttogja, hogy hagyjam magamon és élvezzem a pillantásokat, hogy megérdemlem a figyelmet. De én nem ilyen vagyok, viszont vonz az az énem és néha ettől frászt kapok. Miért vonz egy olyan stílus, ami sosem érdekelt? Miért akarok rosszkislányra hasonlítani, ha mindig jó voltam?! Ki miatt akarok más lenni? Ez inkább az igazi kérdés... és a válasz, ami először a fejembe ugrik, nem lehet igazi...
  - Kész vagy? - nyit be Louis, minden kopogás nélkül. Minek is kéne kopogni nem igaz? - Hű - mér végig. - Ez biztosan te vagy Kelly?
  - Nagyon vicces - nézek a szemébe. - Jól áll neked az öltöny - mosolygok rá. - Louis, én át akarok öltözni - pillantok vissza a tükörre. - Így nem mehetek ki mindenki elé.
  - Eszedbe se jusson ilyesmi - lép mögém, majd végignéz rajtam a tükörben. - Csodás vagy és mindenki irigyelni fogja ezt a ruhát és minden mást is. Vedd rá magad, hogy élvezd a figyelmet, mert ma biztosan mindenkinek rajtad lesz a szeme és valószínűleg sokan a pokolba kívánnak majd minket, de nem számít. Engem nem érdekel mások véleménye és téged se érdekeljen. Úgy megyünk oda mint barátok, még akkor is, ha ezt sokan másképpen látják.
  - Akkor menjünk, mielőtt még kedvem támad ismét átöltözni - sóhajtok fel, majd belekarolok és húzni kezdem az ajtó felé. 
  Nevetve lépked mellettem, én pedig érzem, ahogy egyre vörösebb leszek a sok pillantástól. Mindenki végignéz rajtam, mintha valami kirakatbábú lennék. Bele sem akarok gondolni, hogy azok a pasik akiknek majdnem kiesett a szemük mire gondoltak abban a pillanatban, amikor elsétáltam mellettük.
  Az ajtó elé érve, mély levegőt veszek, majd kilépek rajta és egyből megállok. Túl sok. Túl feltűnő. Túl más. Ez a ruha nem illik ide. Dermedten nézek körül és csak akkor tűnik fel, hogy még egyetlen egy hasonló ruhát sem látok, mind rövid és színes, az enyém pedig fekete és kihívó. 
  - Ne izgulj csak gyere - suttogja Louis a fülembe, de én már nem is figyelek rá, amint a tekintetem találkozik valakiével.
  Nagyra nyílt szemekkel néz rám, ahogy a barátnőjét öleli magához, aki valamit súg a fülébe, de ő nem is figyel rá, így a mellette álló kicsit idegesnek tűnő lány, követi a tekintetét és rám pillant. Remek. Előre látom, hogy ez a lehető legrosszabb döntés, amit valaha is meghozhattam. Sosem kellett volna eljönnöm erre a helyre, vagy ha már mindenképpen megtettem nem ebben a ruhába.
  Sóhajtva kapom el a tekintetem, majd lépek előre Louis húzogatására. Ruhám kicsit felemelem, ahogy lefelé haladok a lépcsőn. Úgy érzem magam, mint egy gazdag lány, aki éppen megérkezik a saját báljába és minden szemet magára von, pedig ez nem az én bálom és én nem is vagyok gazdag lány. Szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől, de előre látom, hogy csak akkor történik majd meg, ha leléptem erről a helyről. 
  - Lazulj el, meglátod pár perc és vége lesz - pillant rám Louis.
  - Neked könnyű, hiszen minden szem az én irányomba irányul nem pedig a tiedbe - motyogom.
  - Ne figyelj rájuk - vonja meg a vállát. - Rám figyelj és akkor észre sem veszed majd.
  - Szükségem van egy italra - közlöm vele, mire nevetve indul el a pultok felé, majd rendel nekem valamit, miközben nekem egyből feltűnik a felénk közeledő pár. A szívem gyorsabban kezd verni, érzem, hogy ebből semmi jó nem lesz, így amint Louis nekem adja a poharat, egyből kiiszom a tartalmát.
  - Sziasztok! - szólal meg mély hangján, mire én akaratom ellenére is közelebb húzódom Louishoz. - Nem gondoltam volna, hogy komolyan gondoltad, amikor azt mondtad, hogy vele jössz - jegyzi meg.
  - Tudhatnád, hogy én mindent komolyan gondolok, amint mondok - vágja rá. - Különben is ki nem akar egy ilyen szépség oldalán lesétálni azon a lépcsőn? - köszi szépen Lou, most még vörösebb vagyok, mint eddig voltam. - Viszont te sem panaszkodhatsz - pillant Hannahra, aki vigyorogva fogadja Louis bókját, csak éppen azt nem veszi észre, hogy nem annak szánta.
  - Törődj a saját dolgoddal Louis - morogja Harry, majd elengedve barátnője derekát, lép mögém, hogy töltsön magának valamit inni, de mielőtt még elhaladna mellettem közel hajol hozzám és megszólal. - Nem kellene itt lenned és az italt sem kéne ilyen gyorsan vedelned - jegyzi meg gúnyosan.
  Mi baja van velem? Eddig is úgy gondoltam, hogy csináltam neki valamit, amit nem kellett volna, de most már szinte biztos vagyok benne. Miért hozná fel a piát, ha nem azzal lenne kapcsolatos. Hiszen nem sokra emlékszem, abból az éjszakából azok után, hogy láttam őt és azt a másik csajt. Semmire sem emlékszem, mit tettem utána. Talán rá kéne kérdeznem, de miért osztaná meg velem, ha ennyire baromként viselkedik a közelemben. 
  Egyáltalán nem emlékszem mi történt az elmúlt öt percben csak azt veszem észre, hogy a táncoló emberek felé tartunk, majd Louis közelebb húz magához és táncolni kezd.
  - Tudom, hogy nem szeretsz, de kibírod - suttogja. - Nem szabad semmit sem kihagynod erről az estéről, mert megbánnád.
  - Miért mondod mindig ezt?
  - Mert igazam van. Nem tudom megmondani, hogy miért gondolja mindenki azt, hogy ezt a bált nem szabad kihagyni, de szerintem igazuk van. Ha már egy jó egyetemre jársz, ahol jó bulikat szerveznek, akkor minden lehetőséget használj ki. Én így gondolom helyesnek...
  - Semmit sem értek abból amit mondasz - nevetem el magam. - Tudod elég furcsa, hogy milyen szakra jársz és képtelen vagy kifejezni magad.
  - Ne sértegess - próbál megsértett hangon beszélni. - Különben, elég nehéz mikor azt látom, hogy akik csak tehetik mind téged bámulnak, ahogy velem táncolsz.
  - De én veled vagyok itt és nem velük - szólalok meg mielőtt átgondolhatnám mit mondok - mint barátok - teszem hozzá.
  - Igen, mint barátok - bólint rá. - Tudnod kell valamit erről a táncról - sóhajt fel. - Itt néha párokat cserélünk, aki éppen mellettünk van és ez bármelyik pillanatban megtörténhet, de a végére visszatalálsz az eredeti párodhoz.
  Amikor az ember azt hiszi, hogy rosszabb már nem is lehetne, mindig történik valami, hogy megváltoztassa a gondolatot. Lehet rosszabb, mivel a párváltás volt, én pedig pontosan egy olyan személy karjaiba repültem, aki már az első perctől fogva utál. Feszülten táncoltam vele, amit ő is észrevett, de meg sem szólalt, viszont a szemeiben láttam a dühöt, amit irántam táplál, csak azt nem értem, hogy mi a fenét tettem. Amint észreveszem a mellettünk táncoló Harryt és Perriet, egyből tudom, hogy ő lesz a következő párom, amit mindenképpen el akarok kerülni, de mielőtt még kitalálhatnék valamit elé kerülök. Egyenesen a szemembe néz, ahogy előtte állok, viszont amint arra készülök, hogy lelépjek elkap és magához ránt.
  - Ezt nagyon abba kéne hagynod - morogja - nem szeretem, hogy folyamatosan le akarsz lépni, amikor velem kell táncolnod - csúsztatja tenyereit a derekamra. Érzem, ahogy a bőröm egyből felhevül az érintésétől. Tagadni sem tudom, hogy mit vált ki belőlem, hiszen ő maga is érzi, látom a szemében. - Tényleg nem tudod, hogy miért viselkedem így veled? - húz közelebb magához.
  - Honnan kéne tudnom? - kérdem halkan, ujjaimmal a nyakát piszkálgatva, amit egyből abbahagyok, amint rájövök, hogy éppen kivel táncolok. - Sajnálom - motyogom, majd a vállára csúsztatom vissza a kezeim, mire ő morogva helyezi oda, ahol az előbb volt.
  - Hagyd ott szépen őket - suttogja. - Tudni szeretnéd, hogy miért viselkedem így? - aprót bólintok. Tényleg érdekel, bár nem ezt a helyet tartom megfelelőnek a megtárgyalásához, viszont ha itt akarja akkor legyen. - Mennyire emlékszel a buliból?
  - Nem sokra - vallom be. - Miután kiléptem az udvarra az üveggel a kezembe semmire...
  - Ez azután történt, hogy megláttál engem egy másik lánnyal? - kérdi mire, egy pillanatra leállok, így már anélkül is tudja a kérdésére a választ, hogy megszólaltam volna. - Oké, értem. Szóval semmire sem emlékszel azok után. Gondolhattam volna, bár sejtettem, de azt hittem, hogy csak nagyon jól titkolod... Én találtam rád - suttogja a fülembe. - Totál részeg voltál, azt sem tudtad először ki vagyok, majd a nyakamba ugrottál és azt motyogtad, hogy akarsz - mélyül el a hangja. - Táncolj és ne állj meg - szólal meg, amint észreveszi, hogy megdermedek. - Levakartalak magamról, majd hazavittelek, de a kocsiban nem adtad fel. Azt mondtad, hogy vonzódsz hozzám, pedig nem akarsz. Hogy kihozom belőled a legrosszabbat és csak arra tudsz gondolni, hogy megcsókolj...
  Nem jutott el a tudatomig, ha folytatta a mondatát, mert megjelent előttem a kép, ahogy a kocsijában ülünk, én pedig az ölébe vetem magam és megcsókolom. Alig vagyok képes megállni a lábamon, de ezt ő is észreveszi és erősebben tart. Megtettem? Ezért haragszik rám? De miért haragudna?
  - ... azt akartad, hogy melletted aludjak, de én nem tettem meg. Sőt aznap este nem is aludtam ott. Viszont te másnap úgy viselkedtél, mintha mi sem történt volna. Próbáltam eldönteni, hogy csak megjátszod magad vagy tényleg nem emlékszel. Jóba lettél Louissal túlságosan jóba - mordul fel - miközben azt mondtad nekem, hogy vonzódsz hozzám. Azért viselkedtem úgy, mert fájt, hogy vele láttalak, azok után amit mondtál nekem. 
  - Én.. én csak részeg voltam - motyogom zavartan. - Nem gondoltam komolyan.
  - Itt a hiba Kelly - kuncog fel, ahogy ajkát a nyakamra helyezi. - A részegek igazat mondanak. És a tested is azt mondja, hogy egy szavad sem volt hazugság - húzza végig a tenyerét csupasz hátamon. - Most pedig meg foglak... - éppen kitépni készültem magam a karjaiból, így nem fejezte be a mondatát. - Ne menekülj előlem - fog meg szorosabban, ami szinte már fáj. Fejem lehajtva állok előtte, mert képtelen vagyok a szemébe nézni. Képtelen vagyok felfogni, amit mondott. És még nem emlékszem elég sok mindenre, de valamiért úgy érzem, hogy ez nem sokáig marad így. - Most megcsókollak!

3 megjegyzés:

  1. ÚR ISTEN!!! Hogy tudtad ezt pont itt abba hagyni!! Most egy hétig tiszta ideg leszek, hogy mi lesz a folytatás!!
    Siess a kövivel létszi!!

    VálaszTörlés
  2. Mikor hozod a kövi részt? :-)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés