14.rész - Hívatlan vendégek

  Ebben a pillanatban bárkinek jobban örültem volna, mint nekik. Miért jöttek úgy ide, hogy nem is szóltak nekem? Mi a fenét csináljak? Harry itt van a szobában, anya ki fog akadni és biztos  vagyok benne, hogy Davenek sem fog tetszeni a dolog. Azt hittem ebben a félévben, míg nem kaphatok új szobatárst nem bukom le a családom előtt, hát ez most megváltozik. Fogalmam sincs, hogy Harry mit mond majd nekik, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogja tagadni, ha megkérdik ki ő és miért van itt, én pedig bízhatok benne, hogy nem ráncigálnak haza abban a szent pillanatban. 

  - Ennyire azért ne örülj nekünk - nevet fel Dave. - Vagy talán rosszkor jöttünk?

  - Ömm, nem, csak szólhattatok volna, hogy jöttök - motyogom a hajamba túrva. 

  - Be sem mehetünk? - vonja fel anya a szemöldökét. Ó a francba már! Nem engedhetem be őket. A vállam fölött hátra pillantok Harryre, aki kíváncsian néz rám. Tekintetemmel próbálok neki könyörögni, hogy semmit se mondjon, bár nem vagyok benne biztos, hogy megértette vagy egyáltalán megteszi ezt értem. - Rosszkor jöttünk, furán viselkedsz?

  - Nem - fordulok vissza feléjük. - Gyertek csak be - nyitom ki jobban az ajtót. 

  - Ki ez a fiú? - kérdi anya kicsit idegesen. - És mit keres a szobádban?

  - Harry vagyok - szólal meg - a szo... a lányuk barátja - javítja ki magát, amikor észreveszi ijedt tekintetem.

  - Barátja? - csattan fel Dave. - Kelly? - fordul felém, majd néz egyenesen a szemeimbe. - Mond, hogy nem ment el az eszed és nem mentél ebbe bele és nem a barátod? 

  - Már megbocsájts, de valami bajod van velem? - morogja a göndör.

  - Kérlek ne csináld - suttogom.

  - Nem Kelly, tudni akarom! - pillant rám, majd tekintetét Davere vezeti.

  - Igen! - vágja rá a testvérem. - Nem akarom, hogy a hugom közelébe légy. Az olyan srácok, mint te csak tönkreteszik a törékeny lányokat, mint ő - mutat rám, mire nekem ráncba szalad a homlokom.

  - Nem vagyok törékeny! - csattanok fel. - És enged meg nekem, hogy én döntsem el kik lehet a barátaim és kik nem - teszem hozzá dühösen.

  - Ő nem a barátod akar lenni - vágja hozzám. - Meg akar fektetni, majd mindenkinek elújságolni mit tett utána pedig levegőnek nézne, te is tudod. 

  - Igaza van a bátyádnak Kelly - szólal meg anya. - Te nem vagy ilyen, sosem jöttek be az ilyen srácok.

  - Honnan tudjátok, hogy milyen vagyok? Még én sem tudom, mivel egész életemben a könyvek mellett ültem, hogy bekerüljek ide és most jól érzem magam. Kezdek rájönni ki is vagyok én és Harry nem akar megfektetni!

  - Hát persze, hogy nem - forgatja a szemét Dave. - Akkor nézz rá és mond el, hogy mit olvasol le az arcáról. Gyerünk Kelly, csináld és utána mond, hogy nincs igazam.

  Erősen verdeső szívvel fordulok felé. Az egész teste tiszta feszült, érzem, hogy nem fogja sokáig bírni, ha így beszélnek vele és semmi képpen sem akarom, hogy kitörjön, mert az biztosan csak rosszabbítaná a helyzetet.

  - Vonzódik hozzám és abban mi a rossz?

  - Tudod, nálunk a vonzalom egyet jelent a szexel - mordul fel Dave. - És amint megkapott ellök majd, mint egy rongydarabot.

  - Honnan a faszból veszed ezt? - emeli fel a hangját Harry. - Nem tudhatod mi jár a fejemben, sosem fogod megtudni!

  - Kelly, gyere most szépen elmegyünk - lép közelebb hozzám anya, de Harry elkapja a karom és maga mellé húz. - Engedd el a lányom, nincs neki itt semmi keresnivalója!

  - Amíg, egy szobában lakunk, addig van és különben is, én nem vagyok hívatlan vendég, de maguk igen, szóval tűnés innen, míg szépen mondom!

  Megdermedek. Kimondta. Ó édes istenem! Félve pillantok feléjük, miközben úgy bámulnak ránk, mintha szellemek lennénk. Biztos vagyok benne, hogy anya éppen azt mondja magában, hogy el kell innen vigyen, de én nem akarok elmenni. lehet, hogy nem indult jól a kapcsolatunk Harryvel és most sem a legjobb, de nem fogok elmenni. 

  - Ti együtt laktok? - suttogja anya.

  - Hát ezt nem hiszem el - túr a hajába Dave. - Mond csak édes Kelly, neked teljesen elment a józan eszed?

  - Ne beszélj így vele! - sziszegi Harry.

  - Te csak meg se szólalj! - csattan fel. - Tényleg ezzel a semmirekellővel élsz együtt? Miért nem mondtad? Hiszen még kérdeztem is, hogy jössz ki a szobatársaddal és emlékszem, hogy azt mondtad, hogy lány, végig ő volt és hazudtál nekünk? - vonja fel a szemöldökét. - Mi a franc ütött beléd?

  - Gyere kislányom, most szépen elmegyünk innen - nyújtja felém a kezét anya, mire Harry karjai szorosabban tartanak.

  - Nem megyek el anya - suttogom. - Ez a félévet kibírom itt, utána úgyis új szobatárst kapok. 

  - Dehogy maradsz itt! - csattan fel. - Szépen eljössz velünk és megoldjuk valahogy ezt a problémát!

  - Nem akar elmenni, mit nem lehet ezen érteni - fújtat Harry.

  - Menjetek el és később beszélünk - pillantok rájuk kérlően.

  - Te nem ilyen vagy, kislányom - rázza meg a fejét anya, csalódottan. - Nem ilyennek neveltelek.

  - Most elmegyünk - néz rám Dave - de ezt nem fejeztük be, biztos lehetsz benne, hogy nem hagyunk itt ezzel - bök Harry felé, mire ő felmordul. - Nem fogom hagyni, hogy összetörjön. Gyere anya, menjünk - fogja meg a kezét, majd vezeti ki a szobából.

  Amint az ajtó becsukódik mögöttük, egyből előtörnek a könnyeim. Harry karjai körém fonódnak, miközben a mellkasához húz. Tudom, hogy nem lenne szabad sírnom, de még sosem láttam ennyire a csalódást bennük. Csalódtak bennem és ez fáj a legjobban, mert én nem ezt akartam. Tudtam, hogy nekik ez nem tetszene, ahogy nekem sem biztos, hogy jó ötlet, de megpróbáltam. Viszont arra nem gondoltam, hogy betoppannak hívatlanul.
  - Nyugodj meg - suttogja Harry. - Nem érdemlik meg, hogy miattuk sírj.
  - Csalódtak bennem - szipogom. - Pedig eddig sosem tették...
  - Kérlek ne foglalkozz velük - morogja.
  - De igazuk van - húzódom el tőle. - Sosem lett volna szabad beletörődnöm, hogy te vagy a szobatársam, ahogy abba sem, hogy talán adjak neked egy esélyt... nem helyes és igazuk van.
  - Mi a francról beszélsz? - túr a hajába. - Már megint itt tartunk? - sóhajt fel dühösen. - Már ezerszer elmondtam, hogy nem az vagyok, akinek gondolsz. A külsőm lehet, hogy nem olyan, ami ezt mutatja, de nem vagyok rossz ember, csak végre a szívedre kellene hallgass, nem pedig az eszedre, ami folyamatosan menekülne tőlem, mint egy bűnözőtől - csattan fel. - Az előbb még minden rendben volt, de megjelentek és minden tönkrement. Megkaptam az esélyt és élni is fogok vele, te is akarod, nem is tagadhatod. Látom rajtad - fogja kezei közé nedves arcom.
  - Lehet, hogy igazad van, de nem akarok nekik csalódást okozni - pillantok el róla. - Nem tehetem meg... Ha azt akarják majd, hogy elmenjek, akkor el fogok velük menni.
  - Nem! - vágja rá. - Nem mész el, nem akarom, hogy elmenj - suttogja. - Maradj itt maradj itt velem és ígérem, hogy nem fogsz bennem csalódni - lágyul el a hangja.

  Tudom, hogy rövid lett, de ebbe a részbe csak ennyit akartam írni. Remélem tetszett és várjátok már a folytatást, ahol kiderül Kelly döntése.