17.rész - Rég nem látott lány

Harry Styles

  Nem vagyok oda az ilyen rendezvényekért, hiszen már rég nem volt értelme, hogy eljöjjek egyre is, de most mégis itt vagyok. Miatta vagyok itt. Be akarom neki bizonyítani, hogy nem az vagyok, akinek mondanak, hogy ami látnak az csak egy álca, egy úgynevezett keménynek vagyok maszk. Igazából, még mindig az a srác vagyok, aki akkor is voltam, csak azóta már megtanultam, hogy kell elrejteni az érzéseket.

  - Niall ne bámuld ennyire Kellyt, mert nem fogom sokáig tűrni - fordulok az ír srác felé. 

  - Szerintem, nem lesz elég neked az, amit a poharadban tárolsz - motyogja, továbbra is mögém nézve. 

  - Basszus, az tényleg ő? - szólal meg Liam. - Pont úgy néz ki... - nem hallgatom őket tovább, hanem megfordulok és megpillantom őt.

  - Jade - nyögöm ki döbbenten.

  Mit keres ő itt? Miért van ezen a bálon, hogy került ide?! Sosem gondoltam volna, hogy valaha újra látom, legfőbbképpen nem itt, azok után, ami történt. Az egyetlen személy, aki képes letépni az álcám, az ő. Ő az egyetlen, aki pontosan tudja milyen voltam régen. Tudja, mert nagy részben ő a hibás, hogy már nem vagyok az a srác, aki voltam. 

  Fehér testhez simuló ruhában van, ami alig ér a combja közepéig, míg vörös haja göndören hullik a vállaira. Mosolyogva tekint körbe a tömegen, mintha valakit keresne benne, majd mikor megtalálja, mosolya kiszélesedik és felé indul. Ahogy eltűnik az emberek közt, abban bízom, hogy ez az egész csak egy kicseszett álom volt és nincs is itt. Tekintetemmel Kellyt keresem, ám mikor az arcára nézek, akkor már biztos vagyok benne, hogy tudja ki az a lány, akit Perrie és Louis bámult. 

  - A francba is! - mordulok fel, amint meglátom, ahogy sarkon fordul és megpróbál elmenekülni, de nem hagyom neki, mert utána rohanok és elkapom a karját. - Kérlek, várj egy percet. Engedd, hogy megmagyarázzam, mielőtt úgy rohansz el, hogy fogalmad sincs miről van szó.

  - Mit akarsz megmagyarázni? - fordul felém, könnyes szemekkel. - Mégis mit? Tudod, számomra az a szó, hogy barátnő, tiszta és érthető.

  - Ő nem a barátnőm - emelem fel az állát. - Az volt, de már rég nem az - nézek a szemeibe. - El kell nekem hinned. Nem a barátnőm, az akarom, hogy te légy az, nem pedig ő, téged akarlak - suttogom, ahogy közelebb lépek hozzá.

  - Én is sok mindent szeretnék - leheli - de van, amit nem kaphatok meg... de nekem most időre van szükségem, egy kis magányra, jó?

  - Csak arra kérlek, hogy ne zárj ki, míg nem tudod az igazságot - engedem el, mire apró bólintás után ruháját felemelve indul el újra. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor észreveszem, hogy a barátaihoz megy, nem pedig vissza az épületbe. - Bassza meg!

  Sietős léptekkel, indulok el Louis és Perrie irányába, akik még mindig a tömeget nézik, gondolom őt. Tudom, hogy ők nem tehetnek róla, de a fájdalom az idő során átalakult dühvé és ha meglátom Jadet, akkor nem érdekel kinek okozok fájdalmat.

  - Mi a francot keres itt a barátnőd? - mordulok Perriere.

  - Fogalmam sincs - pillant rám. - Különben te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk barátok, már rég nem vagyunk azok és nem is akarok az lenni.

  - Hogy van Kelly? - szólal meg Louis.

  - Fogalmam sincs, mert nem engedte meg, hogy beszéljek vele - túrok a hajamba. - Időt akar, de mégis mire, hiszen ha mondtátok is neki, hogy a barátnőm volt, akkor miért akadt ki ennyire? Ugye mondtátok, hogy Jade a VOLT barátnőm?

  - Persze, hogy mondtuk - mordul fel Pezz. - De, amint észrevette, kisebb sokkot kapott...

  - Van rá esély, hogy ők ketten ismerik egymást? - gondolkodik el Lou.

  - Honnan a francból tudjam - csattanok fel. 

  - Nyugodj le haver - jelenik meg Liam. - Semmit sem oldasz meg azzal, ha most dühöngeni fogsz.

  - Inkább menj és keresd meg, majd szedd ki belőle mit akar itt - tanácsolja Zayn.

  - Igaza van Zaynnek, Harry - sóhajt fel Perrie. - Ki kell derítened, hogy mit keres itt és rávenni, hogy minél hamarabb elmenjen, mielőtt valami bajt okoz, ahogy szokott.

  - Miért nem mész te? - támadok rá. - A te barátnőd!

  - Ne beszélj így Perrievel - védi barátnőjét Zayn. - Ő semmit sem tett, inkább menj és keresd meg a vöröskét, majd vedd rá, hogy eltűnjön innen, mert ha nem így lesz, te teljesen kikészülsz majd tőle. 

  - Jó - vágom rá. - Megkeresem - jelentem ki.

***

  Megígértem a többieknek, hogy beszélni fogok vele és ez így is lesz, de előbb össze kell magam szednem. Nem engedhetem meg, hogy lehulljon az álcám, ha meglátom vagy beszélnem kell vele. Erősnek kell maradnom és megmutatni neki, hogy már nincs rám hatással, még ha ez teljesen nem is igaz, neki ez kell hinnie. Sosem tudhatja meg, hogy mennyit szenvedtem miatta és a történtek miatt. Soha! 

  Fél szemem Kellyn tartom, a másikkal pedig Jade-et keresem. Persze nem telik sok időmbe, hogy megtaláljam, hiszen itt is olyan híres, mint régen a suliban volt. Egy valami okoz ebben a pillanatban örömöt, hogy Kelly nem sír. Azt nem tudnám elviselni. Látszik, hogy bárhol lenne, csak itt nem, ahogy a fájdalom is az arcán, de türtőzteti magát és próbálja azt mutatni, hogy minden rendben, pedig szerintem minden porcikája fájdalomtól sikolt. Hosszú idő telt el, mióta képes voltam valakire úgy nézni, ahogy egykor Jadere, de most, hogy sikerült nem engedhetem senkinek sem, hogy elvegye tőlem, legfőbbképpen nem Jadenek. Ő a múltam, Kelly pedig azt szeretném, ha a jelenem és a jövőm lenne.

  - Harry - szólít meg egy hang, amit akkor sem tudnék elfelejteni, ha akarnék. Mély levegőt véve fordulok meg, majd erőltetek mosolyt az arcomra.

  - Jade - ejtem ki azt a nevet, ami régen a boldogságot jelentette számomra, mára csak fájdalmat és dühöt. - Mit keresel itt?

  - Nem is örülsz, hogy látsz? - biggyeszti le az ajkát. - Te hiányoztál nekem - lép közelebb hozzám, mire én hátrálok. - Megváltoztál.

  - Tudod - nevetek fel - az emberek megváltoznak, ha olyan hatalmas és erős dolgok történnek velük, mint velem - mondom gúnyosan. - Ha azt a srácot akarod, akit egykor ismertél, meghalt.

  - Ugye tudod, hogy nem akartam neked fájdalmat okozni? - halkítja lejjebb a hangját.

  - Nem akartál? Akkor miért léptél le? Miért hagytál ott, mikor lett volna esélyed maradni? Miért vetted el tőlem az utolsó reményem is?

  - Nem volt más választásom. Sajnáltam, ami veled történt és még most is sajnálom, de nem tehettem semmit sem...

  - Dehogynem! - vágom rá. - Ott lehettél volna velem, segíthettél volna újra felállni, nem pedig csak még pár rúgást rám mérni. Tudod, milyen nehéz volt egyedül lábra állni? Tudod, hogy hányszor akartam feladni? Vagy hányszor éreztem azt, hogy nincs miért itt lennem, hanem inkább velük lennék? Rengetegszer! De te inkább leléptél a pasihoz, akit a hátam mögött szedtél fel... és vele voltál, minthogy mellettem légy a nehéz időkben.

  - Most itt vagyok - mondja lágyan. - Itt vagyok, ha még kellek.

  - Nem kellesz! - rázom meg a fejem. - Nem azért jöttél ide, hogy velem légy, sőt szerintem arra sem emlékeztél, hogy ide akartam jönni, egészen addig, míg meg nem láttál... Te nem hozzám, hanem Tayler-hez jöttél.

  - Ha jól látom, akkor már te sem vagy olyan magányos - dönti oldalra a fejét. - Tudod az a fekete hajú lány, amióta ide jöttem le sem veszi rólunk a szemét. 

  Fejem Kelly irányába kapom, majd egyenesen a szemébe nézek, mire ő elfordul tőlem. 

  - Őt hagyd ki belőle - fordulok vissza felé. - Semmi közöd hozzá és sosem lesz! Csak azt szeretném, ha ugyanolyan távol lennél tőlem, mint akkor voltál, amikor szükségem lett volna rád, meg tudod ezt nekem tenni?

  - Ne aggódj, hamarosan lelépek innen, de előtte még van egy kis dolgom. Például találkoznom kell a barátnőmmel.

  - Perrie látni sem akar téged és ezt is csak magadnak köszönheted. Őt is ugyanúgy ott hagytad a bajban, mint engem... megérdemled, hogy olyan rideg legyen veled, mint még senkivel és biztos vagyok benne, hogy meg is teszi, ha felkeresed. 

  - Azt majd meglátjuk - kacsint rám - de nem csak őt kell felkeresnem -teszi hozzá. - Mellesleg te sem voltál ilyen rideg velem és tudom, hogy sokáig úgysem leszel majd az - nyom egy puszit az arcomra, mielőtt még megállíthatnám. - Később találkozunk. 

  Kicsúszik az irányításom alól minden és mindez csak neki köszönhető. Beszélnem kell Kellyvel, még ha este el kell neki mondanom a teljes igazságot.