2014. július 5., szombat

Prológus

Sziasztok!
Amint pár órával ezelőtt is mondtam, újraírom a történetet.
Az alap marad és a nagy része is, de néhány apróbb dolog változik.
Remélem senkit sem fogok ezért elveszíteni és velem maradtok.
Ígérem, ha tetszett a rész akkor ez sokkal jobban fog. 
Több izgalmasabb rész lesz, kidolgozottabb és romantikusabb.
A főszereplő lány is megváltozott, mert a mostani sztorihoz ő jobban 
illik. Remélem örültök és velem tartotok majd.
A részek két naponta fognak érkezni. Remélem tetszeni fog.
Írjatok véleményt. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is, csak
reménykedni tudok, hogy ez nőni fog.
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
------------------------------------------------------------------------


  A mai napon döntenek a sorsomról. Na jó ezt nem úgy értem, hogy az életemről, miszerint van-e még keresnivalóm az élők között vagy nincs, de számomra ez a döntés majdnem ilyen fontos. Egész életemben ezért küzdöttem, semmire sem vágyom jobban, minthogy ez sikerüljön. 
  Sosem voltam az az átlagos lány, akik körülöttem éltek. Nekem a gimi nem abból állt, hogy barátokat, pasit szerezzek magamnak. A bulizásról, szórakozásról ne is beszéljünk. Én végig tanultam. Kizártam mindent, ami elterelhette volna a figyelmem. Nem mintha nem szerettem volna magamnak barátokat és fiút, szerettem én volna, de nem volt rájuk időm. Néhány fiú próbálkozott, de rögvest elüldöztem magam mellől őket, amikor rájöttek, hogy én a könyvek mellett töltöm az életem. 
  Igen az életem a tanulásból állt, amit egy csepet sem bántam meg, remélem ezek után sem fogok. A tanulás mellett történeteket is írtam, de nem saját néven, hanem egy kitalálton. A suliban senki sem tudta, hogy én vagyok az a lány, akit annyira dicsérnek. Jó volt hallgatni, ahogy a történetekről beszélgetnek. Bár mindig is kíváncsi lettem volna, hogy mi lenne, ha kiderülne, hogy én vagyok az, de ez sosem történt meg. Már nem is fog, mivel végeztünk, elballagtunk és most az egyetemre való visszajelzést várom. 
  Amerika legjobb egyetemére jelentkeztem, amin valóra válthatom az álmom és végre igazi író lehetek, amire mindig is vágytam. Anyuék és a tanáraim is biztosra mentek, hogy megkapom, hogy bekerülök. De én nem egyszer gondoltam arra, hogy mi van, ha mégsem így lesz, mi van, ha nem vesznek fel. Valószínűleg összetörnék, de biztos vagyok benne, hogy kevés idő után felállnék és újra próbálnám, amíg nem sikerülne.
  Most az ágyamon ülök és arra koncentrálok, hogy végre jelezzen a gépem, miszerint megjött a válasz. A nagy csendet, hírtelen egy hangos pittyegés zavarta meg. A szemeim nagyra nyíltak, a szívem gyorsabban kezdett verni. Azzal sem törődtem, hogy majdnem elestem a saját lábamban is, csak az érdekelt, hogy eljussak az asztalomig, amin az én drága gépem rám vár. Toporogva vártam, hogy végre megnyíljon az email. Gyorsan olvasni kezdtem... Örömmel közöljük önnel, hogy számítunk a jelenlétére Miss.Anderson... Továbbá nem is érdekelt, hogy mit írnak. Felkiáltottam, majd ugrálni kezdtem örömömben.
  - Mi a fene történt Kelly? - tör be a szobámba Dave, a bátyám.
  - Sikerült! - ugrok a nyakába. - Sikerült! Felvettek! - ölelem szorosan.
  - Mi ez a kiabálás, kicsim? - jelenik meg anya az ajtóban. Mikor mosolyogva nézek rá, megérti, hogy mi történt. Könnybe lábad a szeme én pedig kibontakozok Dave öleléséből és anyához bújok.
  - Ne sírj anya. - kuncogok. - El sem hiszem, hogy felvettek.
  - Gratulálok kicsikém. - szipogja. - Megyek szólok a nagyiéknak. - törölgeti a szemét.
  - Hát én most, hogy már kapok levegőt és szóhoz juthatok. - szólal meg Dave. - Gratula, húgi. - puszil meg.
  - Köszi, Dave! - ülök le az ágyamra.
  - Mikor indulsz? - ül mellém.
  - Hát ha maradt még jegy, akkor már holnap. - mosolygok rá.
  Kimerülten dőltem az ágyra, miután három órát pakoltam. Valamit biztosan elfelejtettem betenni, de ezen már nem agyalok tovább, ha valamire szükségem lesz, akkor megveszem ott vagy elküldetem anyáékkal. A jegyet szerencsére sikeresen lefoglaltam, ami azt jelenti, hogy holnap indulok Kaliforniába, a legjobb egyetemre. Azt hiszem, hogy az igazi életem csak holnaptól kezdődik, eddig csak éldegéltem, most pedig bevetem magam a nagy betűs ÉLETBE!

2 megjegyzés:

  1. Vihiii! Ez naggyon tetszik! Csak így tovább ;D :33

    VálaszTörlés
  2. Kedves G.B. Evelyne!
    Nem érzem azt,hogy csalódott lennék, mert igazad van... Aki eddig szerette a történeted, az csak annál jobban fogja. Nagyon jól átdolgoztad magad, tényleg sokat fejlődtél is. Jobban kifejtetted a lány gondolatait, érzéseit és egyszerre szimpatikusabbá is vált :) Remélem a szobabeosztás ugyanaz a történet marad, mert az igazán eredeti volt (és Louisban se keljen csalódnunk :D)

    Üdv, Violet

    VálaszTörlés