2015. október 18., vasárnap

22.rész - "Mióta vagy belém szerelmes..."


  Amint a gépem leszállt megkönnyebbültem. Hogy miért? Egyszerű a válasz, végre ott vagyok, ahol szívesen fogadnak, ahol úgy érzem, hogy otthon vagyok. Tudom, hogy a legtöbb embernek ezt a biztonságot a családja jelenti, de számomra nem. Ott már nem úgy érzem magam, mint régen. Dave nem beszél velem, vagy ha igen a magáét fújja mit sem törődve azzal, hogy én mit akarok vagy gondolok. Anya elfogadta, mondjuk, de ő sincs mellettem, csak már nem próbál meg lebeszélni. Bármit is akarnak majd tenni, sose kényszerítsenek választásra, mert képes vagyok és lemondok a családról, ha róla van szó. 
  Az elmúlt pár napban jobban éreztem a hiányát annak, hogy nincs mellettem senki, mint egész életemben. Régen, nem hiányzott egy fiú sem az életembe, most meg alig vagyok képes kibírni pár napot nélküle. Szeretem. Lehet, hogy a külseje miatt sokan félnek tőle, de számomra nem számít, mert tudom, hogy belül nem olyan, amilyennek sokan gondolják. Kedves és törődő. A külső csak egy maszk, ami a múltbeli fájdalmaknak köszönhető semmi több.
  Egyetlen egy dologtól félek. Jade. Harry sejti, hogy ismertem már korábban is, én pedig fogalmam sincs, hogy mondjam el neki a dolgokat. Nem akarom, hogy sajnáljon, azt sem, hogy miattam akadjon ki és beszéljen Jadeel, szerűen csak el akarom felejteni azokat az időket és boldognak lenni a jelenben, ahol már semmi keresnivalója nincs Jadenek. 
  - Azt hitted nem fogok kijönni érted? - hallok meg egy mély hangot, mire mosolyogva fordulok felé.
  - Reménykedtem benne, hogy itt leszel - suttogom, majd hozzábújok. Szorosan a karjaiba zár, miközben érzem, hogy felsóhajt. Jó érzés tudni, hogy nem csak nekem hiányzott annyira, hanem én is neki. 
  - Hiányoztál, angyalom - puszil a hajamba. - Amikor azt mondtad, hogy jössz nem akartam elhinni, de most, hogy itt vagy többet nem engedlek el - jelenti ki, mire felnevetek.
  - Mindketten tudjuk, hogy nem ez volt az utolsó hazalátogatásom - nézek a szemébe.
  - Én nem is azt mondtam - vigyorog. - Legközelebb majd én is velem megyek, nem érdekel, hogy az adott személyek örülnek-e majd nekem vagy sem. A barátnőm vagy és veled akarok lenni - dönti az enyémnek a homlokát - be akarom bizonyítani nekik, hogy nem olyan srác vagyok, mint amilyennek gondolnak.
  - Én tudom, hogy nem vagyok olyan és az bőven elég - nyomok egy puszit a szájára, amit ő természetesen csókká alakít.
  A kollégium felé tartó úton mindketten csendben vagyunk. Úgy érzem, hogy valamit kérdezni szeretne, mióta visszajöttem felfedeztem egy új csillogást a szemében, ami eddig nem volt ott. Mintha tudna valamit, amiről én nem tudnék. Szeretnék rákérdezni, de az a baj, hogy inkább én is a gondolataimba merülök, mivel tudom, hogy fel fogja hozni a Jades ügyet, nekem pedig fel kell rá lennem készülve.
  - Minden rendben? - teszi tenyerét a combomra. - Csendben vagy.
  - Ezt rólad is elmondhatnám - pillantok rá. 
  - Én csak... - sóhajt fel. - Gondolkodtam valamin, de még nem szeretnék róla beszélni - teszi hozzá, mire én bólintok. - Viszont látom, hogy téged zavar valami, mondd el.
  - Nem érzem fairnek, hogy te elmondtad nekem a múltad én pedig képtelen vagyok neked elmondani egy apróságot belőle - motyogom. - Szeretnék róla beszélni, csak az a baj, hogy nem akarom, hogy miattam légy majd dühös az adott személyre...
  - Jaderől van szó igaz? - kérdi halkan. - Nézd, bármit elmondhatsz nekem, tudni akarom, hogy mi történt köztetek. 
  - Rendben, akkor elmondom, amint megérkeztünk, mert nem akarom, hogy vezetés közben arra is kelljen figyelj, amit én mondok.
  Nem telt bele sok időbe, mire megérkeztünk. Lassan haladok Harry mellett a szobánk felé. Mivel még mindig vakáció van, így alig vannak a koleszben, szerintem két kezemen meg tudnám számolni hány személy maradt itt.
  - A srácok örülni fognak, hogy te is velünk töltöd az szilvesztert - nyitja ki az ajtót, majd enged maga elé. 
  - Én pedig örülök, hogy nem kell otthon töltsem egyedül a családommal, szeretem őket, de már idősnek érzem magam ehhez és már te is itt vagy - teszem hozzá halkan.
  - Én is veled szeretném tölteni a szilveszterem - húz magához. - Igazából, kettesben, de az elején még osztozom rajtad, ha szeretnéd, de ne várd el tőlem, hogy ez a végére is vonatkozzon.
  - Megbeszéltük - motyogom a mellkasába.
  Egy gyors zuhanyzás után, Harry és én egymás mellett ülünk az ágyamon, miközben a fejem a vállán pihen. Tudom, hogy nem fogja erőltetni a mesét, de én nem tudom, ha képes leszek úgy megszólalni, ha nem szólal meg ő előbb.
  - Rendben - sóhajtok fel. - Jade... hát ő egy suliba járt velem egy évig - kezdek bele. - Akkor még fiatal voltam és ő is, csak annyi különbözött köztünk, hogy ő menő volt én pedig nem... igazából a menő gyerekek szerettek gúnyt űzni a szürke kisegerekből, mint amilyen én is voltam. Én ezt jól bírtam, sosem törtem meg, de amikor elkezdtek rólam terjeszteni valamit, összetörtem. Ő talált ki mindent, miatta volt pokol az az évem, de ez akkor sem múlt el miután elköltözött. Én pedig nem törődtem semmivel sem, csak tanultam. El akartam érni, hogy bebizonyítsam neki, hogy menni fog és akkor is elérem a célom, ha ezzel az volt a terve, hogy ne sikerüljön. 
  - Mit terjesztett rólad? - kérdi feszülten.
  - Az tényleg nem fontos Harry - próbálkozom.
  - Lehet, de nekem az - szögezi le - szóval halljam.
  - Azt terjesztette rólam, hogy összejöttem egy tanárral, hogy segítsen nekem a tanulásban, ami természetesen nem volt igaz. Igaz, hogy tényleg segített, de a másik fele nem volt az. Sosem lennék képes ilyenre, hogy elérjem azt, hogy jó tanuló legyek. A tanárt kirúgatták, engem pedig ki akartak csapni, ami végül nem történt meg, de attól még rám ragadt ez a név. Előttem sosem beszéltek róla, de tudom, hogy a hátam mögött még talán most is téma, de már nem érdekel.
  - Nem gondoltam volna, hogy ennyire félreismertem azt a lányt - morogja. - Sosem gondoltam volna róla ilyet... sajnálom, hogy ezt tette veled - húz magához. - És azt is sajnálom, hogy végig kellett hallgatnod azt, hogy pár nappal ezelőtt arról beszélek, hogy egykor szerelmes voltam abba a lányba.
  - Semmi gond Harry, én már túltettem magam rajta - vonom meg a vállam. - Nem szeretném, ha ezért felkeresnéd és beszélnél vele, semmi értelme sem lenne. Látod, hogy itt vagyok és jól vagyok és így is leszek, míg te mellettem vagy.
  - Szeretném a arcába ordítani, hogy mekkora egy lotyó, de nem teszek semmit. Azt mondod, hogy túltetted magad rajta és én hiszek is neked, de teljesen sosem fogod kitörölni ezt az érzést magadból. Ha meglátod, ha meghallod ezt a nevet eszedbe fog jutni, hogy mit tett vele...
  - Mondtam már, hogy nem számít. Nem érdekel Jade. Életem legboldogabb napja volt, amikor lelépett és tudom, hogy többet nem fog felbukkanni az életemben.
  - Ha megtenné, akkor szólj nekem és én majd elintézem.
  - Köszönöm - emelkedek kicsit feljebb, hogy puszit tudjak adni az arcára. - Voltál Gemmánál? - kérdek rá pár csendes perc után.
  - Igen - bólint. - Azt is elmondtam neki, hogy következő alkalommal téged is magammal foglak vinni és nagyon örült neki.
  - Mikor szeretnél menni? 
  - Még a héten, szilveszter előtt jó lenne - néz le rám. - Tudom, hogy már alig maradt pár nap, de szeretnélek neki bemutatni, mert nekem már csak ő maradt.
  - Én is szeretném őt megismerni - mondom lágyan. - Tudom, hogy számodra sokat jelent, hogy mi találkozzunk, így természetesen bármikor mehetünk.
   Tehát az elkövetkezendő két napban találkozom majd a nővérével, vagyis Harry családjával. Bevallom kicsit tartok tőle, hiszen engem még egy fiú sem mutatott be a családjának, de bízom benne, hogy Gemma kedvelni fog. Harry szerint Gemma mindenkit kedvel, akit ő kedvel, ez a fiúkkal is így van, elmondásai szerint.
  - Kelly, el kell valamit mondanom, csak félek, hogy dühös leszel, ha megteszem - szólal fel.
  - Miről beszélsz - ülök fel, majd nézek  a szemeibe.
  - Emlékszel, hogy megtiltottad, hogy elolvassam a történeted? - bólintok. - Véletlenül megtaláltam és beleolvastam...
  Megdermedek. Nem akartam, hogy tudjon róla, sosem lett volna szabad a kezeibe kerülnie annak a mappának. Szemeimet behunyva fordulok el tőle, mert egyből tudom, hogy mi lesz az a kérdés, ami ki akar bújni belőle.
  - Sokat gondolkodtam, de már tisztán látok egy dolgot. Ed, én vagyok és valamiért úgy érzem, hogy az Edwardból vetted ezt a rövidítést, de ez egyáltalán nem számít. Sokkal inkább az érdekel, hogy mióta vagy belém szerelmes, mert azt a regényt, már elég régóta elkezdted írni? - fordítja maga felé az arcom. 

3 megjegyzés:

  1. Juuuuuj de cukiiiii! :3333 <3 <3
    Hamar koviiiit, mert imadoooom! :3

    VálaszTörlés
  2. Imádom ezt a történetet!
    Minél hamarabb írdd meg a következőt!!

    VálaszTörlés
  3. Imádom, imádom, imádom a történetet!
    Minél hamarabb hozd a következő részt!

    VálaszTörlés