Amint elhagytam Kaliforniát, egyből tudtam, hogy semmi sem lesz olyan, mint tavaly. Nem lesz olyan békés ünnepünk, mint akkor volt vagy előtte. Igaz nálunk az mindig szokás volt, ha még haragban is voltunk ezen az estén félretettük és szeretettben ünnepeltünk. Két napja vagyok itt, de olyan fagyosan beszélnek velem, hogy inkább a szobámban ülök, mintsem, hogy velük. Fáj, hiszen szeretem őket, de nem fogok azért lemondani egy fiúról, aki fontos nekem, mert nekik nem tetszik. Nekem kell tetszedjen, nekem kell vele boldognak lennem és én kell őt elfogadjam. Ha hibázom, amiben egyre inkább kételkedem, akkor pedig el kell fogadnom, hogy nekik volt igazuk, de engedniük kell, hogy erre én jöjjek rá, ne pedig ők mondogassák nekem, mert azzal csak azt érik el, hogy annál inkább akarjam, amitől próbálnak eltiltani, ami normális.
Alig pár óra múlva kezdetét veszi a karácsonyi vacsora, amire persze én is hivatalos vagyok. Bevallom félek, hiszen rosszul fogom magam érezni, ha nem fognak velem törődni, ha olyan ridegek lesznek, mint amilyenek eddig is voltak, de le fogok menni és megpróbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ha arra gondolok, hogy ez a nap a szeretett ünnepe, megszakad a szívem. Harry elveszítette a lehetőséget, hogy a családjával ünnepeljen, igaz, hogy a nővére ott van neki, de a két dolog teljesen különbözik egymástól. Egy nővér nem pótolhat egy családot, viszont ha csak ő maradt már neked, akkor ő maga lesz a családod. Minden erejével próbálja majd veled közölni mennyire fontos vagy neki és neked ezt észre kell venned, ahogy remélem Harry is teszi majd. Nem akarom, hogy egyedül legyen, még akkor sem, ha ma Louis szülinapját is ünneplik.
Reggel beszéltem vele, de nem tartott valami sokáig. Zavarban éreztem magam, ami teljesen érthető azok után, ami történt. Hogy tudnék ugyanúgy bánni vele, mintha még mindig a barátom lenne és nem érezne többet irántam mint kellene, mikor tudom, hogy ez nem így van? Louis nehéz eset lesz, amíg nem talál magának valakit, akit teljes szívéből szerethet, valakit, aki nem én vagyok.
- Hmm - gondolkodom el, amikor a telefonom megcsörren. Azonnal utána nyúlok, majd a képernyőre pillantva mosolyogva veszem fel. - Szia - szólok bele vidáman.
- Szia, angyalom - köszönt ő is. - Mi a helyzet, ugye semmit sem zavartam meg?
Ajkaim közül egy halk kuncogás szakad fel, mire Harry egyből megkérdi mi bajom.
- Semmi, csak tudod... sosem gondoltam volna, hogy ilyen vagy. Imádom ezt az éned, csak nehezemre esik elképzelni, hogy amellett a külső mellett egy ilyen gyengéd lélek lakozik. Ugye tudod, hogy amikor először találkoztunk, arrogáns és pimasz voltál, még mindig az vagy, de már sokkal inkább gyengédebb és lágyabb.
- Ez az énem a valódi - suttogja. - Ilyen voltam mindig, míg...
- Tudom - szólok közbe. - Szerettem volna megismerni az akkori éned is, de bevallom, hogy a rosszfiús sokkal jobban bejön, mint kellene.
- Örülök neki - hallom a hangján, hogy mosolyog. - De most mesélj mi a helyzet?
- Ahh - sóhajtok fel. - Semmi, igazából mindenki úgy viselkedik, mintha itt sem lennék. Ha ez a ma este folyamán is így folytatódik, akkor el fogok menni, hamarabb, mint terveztem. Minek maradnék itt, ha ők nem látnak engem szívesen?
- Ne hozz elhamarkodott döntést, mert nem akarom, hogy mire visszaérsz megbánd a döntésed - mondja lágyan. - Ha ott kell lenned, akkor maradj és miattam ne aggódj mert én sem vagyok egyedül. Holnap meglátogatom Gemmát és tudod...
- Igen?
- Beszéltem neki rólad - böki ki. - Akkor még nem tudtál semmiről, de ő látta, hogy van velem valami, így kiszedte belőlem és tudod... meg szeretne téged ismerni. Tudni akarja, hogy ki az a lány, aki segített a öcsikéjének a múltjának felemésztésében.
- Nagyon szívesen találkozom vele. Kíváncsi vagyok rá... bár fogalmam sincs, hogy viselkedjek majd előtte, de természetesen majd elmegyek veled, amikor mész.
- Sehogy sem kell viselkedned - nevet fel - légy önmagad és akkor minden rendben lesz. Boldog lesz, amikor elmondom majd neki.
Legszívesebben magamhoz ölelném ebben a percben, mert hallom a hangján, hogy a testvérétől való beszélgetés elszomorítja, de nem tehetem meg mivel ő ott én meg itt vagyok.
- Hiányzol - bukik ki belőlem.
- Te is nekem, angyalka - válaszol azonnal. - De én már csak arra gondolok, hogy pár nap és újra a karjaim között tarthatlak majd, addig pedig kibírom valahogy.
- Hamarabb eltelik majd, mint azt gondolnád - motyogom. - Hamarabb otthon leszek, mint azt gondolnád.
Igazság szerint a beszélgetésünk közben eldöntöttem, ha jobb lesz, ha nem lesz jobb a kapcsolatunk én én szilveszter előtt visszamegyek.
- Utána el sem engedlek magam mellől - morogja, mire én felnevetek. - Rendben, nekem most mennem kell még el kell intézzek egy két dolgok Louis bulija előtt.
- Persze - bólintok, bár ő ezt nem láthatja. - Majd hívj, ha tudsz, mert én nem akarlak zavarni.
- Sosem zavarsz - vágja rá. - Szeretlek - suttogja, majd bontja a vonalat, mielőtt még bármit mondhatnék rá.
***
Bordó ruhámat magamra öltve állok a tükör elé. Vacsorára készen vagyok, testileg, de lelkileg még távol állok tőle. Erős vagyok tudom, hogy kibírnám azt is, ha nem szólnának hozzám, de mégis félek lemenni a lépcsőn és a szemük elé kerülni. Itt lesz Dave barátnője is, akivel mindig jóban voltam, de most attól tartok, hogy a barátja miatt, ő sem állna mellém.
Sóhajtva igazítom meg a hajam, majd veszek egy mély levegőt. Ki kell bírnom. Már csak pár nap és úgyis visszamegyek Kaliforniába, ott pedig már nem fogom ezt érezni. A telefonom a kezembe véve indulok ki a szobámból, majd végig a folyosón és le a lépcsőn. Az ebédlőből egyből meghallom a kiszűrődő zajokat, így arra veszem az irányt.
- Kelly - szólít meg egy lágy hang, mire Diana felé fordulok, mosolyogva. - Gyere, beszélgessünk kicsit.
- Beszélgetni akarsz velem? - kérdem halkan.
- Hát persze - nevet fel. - Miért ne akarnék? Bár azt hiszem tudom, hogy mit válaszolnál rá, de nem számít. Én kicsit megértelek. Tudom, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, ahogy azt is, ha mindent magadban tartasz, mert senkinek sem tudod elmondani a dolgokat, akkor kikészülsz és az nem jó, szóval én meghallgatlak téged.
- Köszönöm - nézek a szemébe. - El sem tudod hinni milyen sokat jelent nekem ez az egész.
A nappali felé vesszük az irányt, majd a kanapén helyet foglalva kezdek el mesélni neki.
- Először féltél tőle, aztán pedig megkedvelted? - teszi fel a számára érthetetlen dolgot.
- Valahogy így - vonom meg a vállam. - Először új szobatársat akartam, de mikor megtudtam, hogy nincs rá lehetőségem, akkor kicsit bepánikoltam, de hamar megbékéltem, egészen addig, míg ordibálni nem kezdett... megijesztett, a barátja közel került hozzám, de hiába lett belém szerelmes én már más iránt kezdtem érzéseket táplálni, valaki olyan iránt, aki nem is érdemelte volna meg, vagyis akkor még azt hittem, de már tisztán látom, hogy ez nem igaz. Ő érdemli meg a legjobban a szeretettet a világon. Annyi minden történ vele, neki pedig egyedül kellett túltennie magát rajtuk, de már nem kell, már itt vagyok neki én és most látom, hogy mi van a félelmetes külső mögött, egy gyengéd lélek.
- Tudod, én megértelek. A szívnek senki sem tud parancsolni, a maga feje után megy és abba szeret bele, akibe csak akar, még ha az agy ellenkezik iránta, semmi esélye a győzedelemre. A szüleid pedig csak aggódnak érted, ahogy Dave is. Nem azért akarják, hogy mással légy, mert fájdalmat akarnak neked okozni, hanem, mert nem akarják, hogy szenvedj, de ha rájönnek, hogy Harry mellett te boldog vagy és nem fog neked ártani, akkor minden rendben lesz, hidd el nekem. Csak ehhez idő kell, főleg Dave-nek, aki mindentől védeni szeretne téged.
- Szóval te is azt mondod, hogy csak időre van még szükségük?
- Igen, bárki is mondta még ezt neked, teljesen igaza volt. Egyik percről a másikra nem lehet elfogadni, hogy egy olyan személlyel látnak, akit ők nem bírnak, de idővel hozzá fognak szokni, csak ki kell várni.
- Bízom benne, hogy így lesz és köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez csak természetese! - mosolyog rám. - Meglátod, hogy a vacsora remek lesz és úgy fognak veled viselkedni, mintha mi sem történt volna, csak ne izgul, rendben, mert biztos vagyok benne, hogy így lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése